Félix fiam kicsi szíve megszűnt dobogni. Október 30-án lett volna 3 éves.
Egész nap egy kicsit nyűgősebb volt a szokásosnál, talán érezte a közelgő hidegfrontot, ebéd után nem aludt, este fáradt volt már.
A mamája kezében korábban nem szokott módon felsírt, egyből odasiettem én is, próbáltam segíteni, hogy átveszem a feleségemtől, megpróbálom elterelni a figyelmét, de ő nem adta át azzal, hogy ez nem egy szokásos sírás, valami gond lehet. A következő pillanatban fennakadtak a szemei, teste elernyedt, egyértelmű volt, hogy nagy a baj.
Hívtuk a mentőket, ők közben telefonon segítettek, hogy mit csináljunk. Fejét kicsit hátraszegni, mellkasát 2 centire ütemesen benyomni: 1-2-3-4-5, ugyanezt ismételni 4-5 alkalommal, utána kétszer befújni a levegőt. Első 1-2 alkalommal jött fel kicsi hányás, azt a feleségem igyekezett kitörölni a szájából, majd ismét a szívmasszázs.
A mentők 12 perc alatt értek ki, egyből monitorra tették, látszott hogy nagyon tudják a dolgukat. Félix karján már nem találtak eret, de mondtuk, hogy a nyakán baloldalt van egy komoly vénája, oda kötötték be az infúziót. Több mint 1 órán át próbálták újraéleszteni, újra működésre bírni a szívét, de nem sikerült.
Utólag elmondta a mentőtiszt, hogy kiérkezésükkor már teljesen tágak voltak a pupillák, ami arra utal, hogy semmiféle agyi tevékenység nem volt, ami 4-5 perc után már beláthatatlan és visszafordíthatatlan követkeményekkel szokott járni.
Iszonyatos érzés volt az a tehetetlenség, amit a közel másfél óra alatt éreztünk. Azonnal láttuk, hogy nagyon nagy a baj, tudtuk is, hogy mit kell csinálni, mikor kiértek a mentők ők is megnyugtattak bennünket, hogy mindent jól csináltunk addig, igazából ők is csak néhány gyógyszerrel többek nálunk, amik adnak egy hirtelen lökést a szívnek, de elmondásuk, illetve a monitoron látottak szerint ezek sem segítettek semmit sem.
A mentőtiszt ezután elmondta, hogy ők már szóltak az ügyeletes orvosnak, ő már elindult, megírja a szükséges papírokat, és elmondja a továbbiakat. De ők addig is itt maradnak, megvárják az orvost.
Egy hölgy jött ki, 3 perc alatt végzett, elmondta hogy most szólnunk kell egy cégnek, aki kijön a Félixért, és beviszi a kórházba. Nevet nem mondhat mégcsak felsorolásszerűen sem, nagynehezen rájöttem, hogy temetkezés címszó alatt találok ilyet, egyiket felhívtam, 30-40 percet mondtak.
Közben hívtam anyósomékat, anyámat, hogy mi történt, egyből indultak.
Aztán hívtam a nagyobbik fiam (Márton, 19 éves), aki éppen nyári munkán van, délutános műszakban este 10-kor végzett, épp hazafelé tartott a buszon. Szóltam neki, hogy lemegyek elé, nem akartam kitenni annak, hogy egy halottas autó elmenjen mellette, vagy netán a ház előtt lássa meg, mikor hazaér.
