Lelkiismeretfurdalásom van.
Lelkiismeretfurdalásom van, ha nevetek.
Tudok, szoktam is. Hiszen alapvetően jókedélyű, optimista emberek vagyunk, tudunk nevetni a helyzetkomikumokon, egy-egy jól sikerült poénon, összekacsintós odamondáson.
Ez most is így van, mégis rossz érzés fog el utánna. Pedig nem kéne, de mégis. Mintha kicsit cserbenhagynánk vele a Félixet. Pedig nem, hiszen ő is rengeteget nevetett, vele is rengeteget nevettünk, és biztos vagyok benne, hogy ő is azt akarná, hogy nevessünk továbbra is rengeteget.
Tudok, szoktam is. Hiszen alapvetően jókedélyű, optimista emberek vagyunk, tudunk nevetni a helyzetkomikumokon, egy-egy jól sikerült poénon, összekacsintós odamondáson.
Ez most is így van, mégis rossz érzés fog el utánna. Pedig nem kéne, de mégis. Mintha kicsit cserbenhagynánk vele a Félixet. Pedig nem, hiszen ő is rengeteget nevetett, vele is rengeteget nevettünk, és biztos vagyok benne, hogy ő is azt akarná, hogy nevessünk továbbra is rengeteget.
Lelkiismeretfurdalásom van a múló idő miatt.
Mintha figyelmetlen szülőként hátrahagynánk a Félixet. Hiszen őneki augusztus ötödikén megállt az idő, így ő nem értheti, mire az őszi tanévkezdés, mire az őszi dekorációk előkészítése, stb.
Aztán nyilván történt volna vele ez-az, elvágja az ujját, beüti a térdét, kinövi a cipőjét, olyasmi történésem, ami a hétköznapi élet része mind. De így, hogy ezek nem történnek meg, olyan, mintha megállt volna az idő, és mégsem: nekem, nekünk ugyanúgy telnek a percek, az órák, a napok, a hetek, mint korábban. Illetve dehogy ugyanúgy!
Mintha figyelmetlen szülőként hátrahagynánk a Félixet. Hiszen őneki augusztus ötödikén megállt az idő, így ő nem értheti, mire az őszi tanévkezdés, mire az őszi dekorációk előkészítése, stb.
Aztán nyilván történt volna vele ez-az, elvágja az ujját, beüti a térdét, kinövi a cipőjét, olyasmi történésem, ami a hétköznapi élet része mind. De így, hogy ezek nem történnek meg, olyan, mintha megállt volna az idő, és mégsem: nekem, nekünk ugyanúgy telnek a percek, az órák, a napok, a hetek, mint korábban. Illetve dehogy ugyanúgy!
Lelkiismeretfurdalásom van, ha vásárolunk valamit.
Hiszen ő ezt már nem láthatja, nem tanulhatja meg, hogy hol lesz a helye, nem tanulhatja meg, hogy mire lehet használni. Mintha kicsit cserbenhagynánk azáltal, hogy változtatunk egy kicsit azon a környezeten, amit ő megismert, megszokott, az otthonának tudhatott.
Hiszen ő ezt már nem láthatja, nem tanulhatja meg, hogy hol lesz a helye, nem tanulhatja meg, hogy mire lehet használni. Mintha kicsit cserbenhagynánk azáltal, hogy változtatunk egy kicsit azon a környezeten, amit ő megismert, megszokott, az otthonának tudhatott.
Lelkiismerfurdalásom van, ha tönkremegy valami, és kidobjuk.
Mert azzal változik az az otthon, amit ő megszokott. Tudta, hol a helye, hogyan működik, mire lehet használni, ő használhatja-e vagy sem. És azzal, hogy megválunk egy-egy tárgytól, mintha kicsit tevőlegesen is koptatnánk az ő emlékét.
Mert azzal változik az az otthon, amit ő megszokott. Tudta, hol a helye, hogyan működik, mire lehet használni, ő használhatja-e vagy sem. És azzal, hogy megválunk egy-egy tárgytól, mintha kicsit tevőlegesen is koptatnánk az ő emlékét.
Lelkiismeretfurdalásom van az időjárás miatt.
Hiszen amikor ő még velünk volt, nyár volt, huszonvége-harminceleje fokok, napsütés, néha egy-egy zápor. És furcsán hat most a 15-20 fok, szemerkélő vagy éppen áztató eső, borús idő. Az ember kabátot vesz, esernyőt magához, amikor elmegy otthonról. És ez mintegy ráerősít az idő egyirányúságára, meg nem állíthatóságára.
Hiszen amikor ő még velünk volt, nyár volt, huszonvége-harminceleje fokok, napsütés, néha egy-egy zápor. És furcsán hat most a 15-20 fok, szemerkélő vagy éppen áztató eső, borús idő. Az ember kabátot vesz, esernyőt magához, amikor elmegy otthonról. És ez mintegy ráerősít az idő egyirányúságára, meg nem állíthatóságára.
Lelkiismeretfurdalásom van, ha nem jut eszembe egy-egy kifejezés, vagy emlék.
Igen, előfordul, hogy egyikünk-másikunk nem tud felidézni egy-egy közösen megélt eseményt úgy, ahogy valaki más tisztán emlékszik.
Oké, a feleségem volt éjjel-nappal a Félixszel, nyilván neki van a legtöbb emléke, benne élnek leginkább a Félix szavai, mondatai, gesztusai. Épp ezért is szégyellem magam, hogy nem tudok jobban vigyázni a nekem jutott jóval kevesebb emlékre.
Igen, előfordul, hogy egyikünk-másikunk nem tud felidézni egy-egy közösen megélt eseményt úgy, ahogy valaki más tisztán emlékszik.
Oké, a feleségem volt éjjel-nappal a Félixszel, nyilván neki van a legtöbb emléke, benne élnek leginkább a Félix szavai, mondatai, gesztusai. Épp ezért is szégyellem magam, hogy nem tudok jobban vigyázni a nekem jutott jóval kevesebb emlékre.
Lelkiismeretfurdalásom van, ha este nem vagyunk itthon.
Mert nekünk itthon van a helyünk, hiszen Félix korán fekszik, és nem tehetjük ki annak, hogy önzőségből, csak hogy mi egy kicsit kikapcsolódhassunk, mondjuk sétáljunk egyet a belvárosban, hogy ezért megbontsuk az ő nyugalmas és megszokott napirendjét.
Tudom, most már szabadok vagyunk este is, de nem akarunk azok lenni.
Persze ez is csak menekülés, ha nem vagyunk itthon, hiszen addig is történik velünk valami, találkozunk barátokkal, ismerősökkel, beszélgetünk, és addig sem kell szembesülni az otthonunk rémisztő csendjével.
Mert nekünk itthon van a helyünk, hiszen Félix korán fekszik, és nem tehetjük ki annak, hogy önzőségből, csak hogy mi egy kicsit kikapcsolódhassunk, mondjuk sétáljunk egyet a belvárosban, hogy ezért megbontsuk az ő nyugalmas és megszokott napirendjét.
Tudom, most már szabadok vagyunk este is, de nem akarunk azok lenni.
Persze ez is csak menekülés, ha nem vagyunk itthon, hiszen addig is történik velünk valami, találkozunk barátokkal, ismerősökkel, beszélgetünk, és addig sem kell szembesülni az otthonunk rémisztő csendjével.
Tudom, fentiek legtöbbje a változások miatt, a szükségszerű, elkerülhetetlenül elszenvedett változások miatt van, hiszen az élet megy tovább, az idő kereke forog tovább megfékezhetetlenül.
Lehet, hogy túlságosan ragaszkodom megszokásokhoz, tárgyakhoz. Lehet, hogy nem a lényegre fókuszálok, hiszen nem egy felvett kabáton, egy újonnan vásárolt vázán, egy felhangzó nevetésen múlik Félix emlékének hozzá méltó ápolása.
Lehet, hogy túlságosan ragaszkodom megszokásokhoz, tárgyakhoz. Lehet, hogy nem a lényegre fókuszálok, hiszen nem egy felvett kabáton, egy újonnan vásárolt vázán, egy felhangzó nevetésen múlik Félix emlékének hozzá méltó ápolása.
Ugyanakkor nyugodt vagyok, tiszta a lelkiismeretem.
Mert amit lehetett, megadtunk neki, mindent megtettünk az ő kiegyensúlyozottságáért, egy kisgyermeknek oly fontos kiszámítható, megbízható környezetért, szerető családi háttérért.
Mert amit lehetett, megadtunk neki, mindent megtettünk az ő kiegyensúlyozottságáért, egy kisgyermeknek oly fontos kiszámítható, megbízható környezetért, szerető családi háttérért.
Többször feltettük már magunknak a kérdést: mit csinálnánk másként?
És mindig ugyanaz a válasz: semmit. Minden úgy volt jó, ahogy azt csináltuk. Kiegyensúlyozott, nyugodt, jókedélyű volt már csecsemőként is, aztán kellően mértéktartó, óvatos, emellett eszméletlen lotyaszájú volt kisgyermekként. Imádta az ő mamáját, oda volt és sokszor ámulattal nézte vagy beszélt az ő tesójáról, a mi kapcsolatunk is csodálatos volt.
Megvoltak a maga kis szokásai, amihez mi maximálisan tudtunk alkalmazkodni. Ő volt a világmindenség közepe. Vele keltünk, vele voltunk egész nap, vele ettünk, vele csináltunk mindent. De ő is igazodott mihozzánk. Együtt borotválkoztunk, együtt mostunk hajat, együtt mentünk bevásárolni, együtt vittük ki a kutyákat.
És mindig ugyanaz a válasz: semmit. Minden úgy volt jó, ahogy azt csináltuk. Kiegyensúlyozott, nyugodt, jókedélyű volt már csecsemőként is, aztán kellően mértéktartó, óvatos, emellett eszméletlen lotyaszájú volt kisgyermekként. Imádta az ő mamáját, oda volt és sokszor ámulattal nézte vagy beszélt az ő tesójáról, a mi kapcsolatunk is csodálatos volt.
Megvoltak a maga kis szokásai, amihez mi maximálisan tudtunk alkalmazkodni. Ő volt a világmindenség közepe. Vele keltünk, vele voltunk egész nap, vele ettünk, vele csináltunk mindent. De ő is igazodott mihozzánk. Együtt borotválkoztunk, együtt mostunk hajat, együtt mentünk bevásárolni, együtt vittük ki a kutyákat.
Rettenetesen hiányzik...
